Sokak vélekedésével ellentétben a vagyonosodási vizsgálat nem a XXI. század hazai adójogi “vívmánya”. Vagyongyarapodási vizsgálat lefolytatására már a korábbi adózás rendjéről szóló törvény (1990.évi XCI tv.) is tartalmazott rendelkezéseket, így az ilyen vizsgálatok nem újkeletűek. Mégis, az új törvény (2003. évi XCII tv. – Art.) bevezetése óta – a részletesebb és alkalmasabb szabályozás miatt – azonban jelentősen megnövekedett ezen vizsgálatok száma.

A vagyongyarapodási vizsgálat fogalma

A vagyongyarapodási vizsgálati eljárást az Art. a becsléssel megvalósuló ellenőrzések közé sorolja. Ennek keretében az adóhatóságot terheli bizonyítás, hogy:
a, a becslés alkalmazási feltételei fennállnak
b, a becslés során alkalmazott módszerek, tények az adó alapját hitelt érdemlően valószínűsítik.

A fentiek ellenére a vizsgálat túlnyomórészt dokumentációs ellenőrzésként zajlik, azaz a rendelkezésre álló dokumentumokból állapítja (becsüli) meg az adóhatóság a szerinte legvalószínűbb adóalapot, illetve az adókötelezettséget.

Kockázati tényezők

A kockázati tényezők kimerítő felsorolása jelen tájékoztató kereteit meghaladja, címszavakban azonban néhány tipikus példát (kiválasztási szempontot) ismertetünk:

- vállakozásoknál nagy összegű tagi hitel;
- vállalkozásoknál nagy értékű eszköz, ingatlan vétel (ha a saját tőke ezt nem valószínűsíti);
- magánszemélyeknél és vállakozásoknál is egyaránt a nagy összegű hitel vagy kölcsön, melynek törlesztőrészleteire nincs kimutatható adózott bevétel;
- nagy összegű kölcsön, hitel felvétele fedezet biztosítása nélkül;
- ingatlan, személy, (egyéb) biztosítások magas értéke;
- folyószámlán folyamatosan  érintetlenül gyarapodó pénz (pl.  a feleség fizetéséhez nem nyúlunk);
- vállalkozásoknál nagy összegű áfa-visszaigénylés;
- tipikusan „borravalós” szakmák gyakorlói, ha életvitelük nem áll összhangban bejelentett jövedelmükel (pl. nyelvtanár, orvos, fodrász, kozmetikus, rendőr, stb.)

Tévedések, tévhitek

A vizsgálat alá vont ügyfelek jelentős része csak az eljárás lezárását követően fordul szakemberhez, miután a hatósági – számára kedvezőtlen – megállapítást készhez vette. Egyik leggyakoribb tévhit, hogy elég a könyvelővel bemenni, bátrabbak anélkül is…

A vagyonosodási vizsgálat komplex, és bonyolult vizsgálat, mely komoly szakértelmet igényel mindkét részről. Szakértő(k) igénybevételével tett megfelelő kijelentések és előzetes felkészülés ahhoz vezethet, hogy már az adóhatósági eljárás is sikerrel zárul.

Gyakori hiba, hogy az ügyfelek csak a negatív hatósági határozat közlését követően fordulnak adójogászhoz, ügyvédhez. A bíróság előtti eljárás is csak akkor kecsegtethet kellő eredménnyel, ha már az ezt megelőző alapeljárásban is kikérjük jogi szakember véleményét, mivel megfelelő tájékoztatást tud adni az eddig már lezárult bírósági ítéletekről, tapasztalatokról.

További tévhit, hogy a közjegyzői okirat ”mindent visz”. Példaként: nagy összegű kölcsönszerződés kellő mértékű fedezet és kamatkikötés nélkül sem az adóhatóság, sem a bíróság előtt nem áll meg, még ha azt közjegyzői okiratba is foglalták.