Magánszemély adókötelezettsége offshore cég jövedelme után

Írta 2012. május 12. szombat Hazai vonatkozású információk, Nincs kategorizálva, Offshore és nemzetközi vonatkozású információk - Hozzászólások kikapcsolva

Konzultációk során gyakran találkozunk azzal az igénnyel, miszerint hazai illetőségű magánszemély adó-optimalizálás céljából érdeklődik offshore cég alapítása iránt. Az interneten sajnos még mindig sok tanácsadó az adócsökkentés eszközeként kínál offshore cégalapítás szolgáltatásokat, és az ügyfelek gyakran téves információk alapján alakítják ki tényleges elképzeléseiket.

A valóság az, hogy offshore cég útján hazai adóilletőségű magánszemély adót optimalizálni legálisan nem tud. Az alábbiakban bemutatjuk ennek jogszabályi hátterét.

A hazai illetőségű magánszemélyek által tulajdonolt offshore cégek esetén a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 28.§ az alábbiak szerint rendelkezik:

“Ha a magánszemély ellenőrzött külföldi társaság tagja, és/vagy abban más társaság(ok) révén közvetett részesedéssel/szavazattal rendelkezik annak adóéve (üzleti éve) utolsó napján, és abban a saját, valamint a Ptk. 685. §-ának b) pontja szerinti közeli hozzátartozói együtt számított részesedése/közvetett részesedése vagy szavazati aránya/közvetett szavazati aránya eléri a 25 százalékot, egyéb jövedelem az ellenőrzött külföldi társaság adóéve (üzleti éve) utolsó napján kimutatott, a felosztott osztalékkal csökkentett adózott eredményéből, a magánszemély közvetlen és/vagy közvetett részesedésének arányában megállapított rész. A magánszemély e bekezdés szerint megállapított jövedelmének halmozott összegéről – figyelemmel a (21) bekezdésben foglaltakra is – nyilvántartást vezet.”

A fenti jogszabályhely álláspontunk szerint igen egyértelmű, és általános jelleggel egyéb jövedelem jogcímen adókötelessé teszi a hazai magánszemély offshore cégének profitját – anélkül, hogy az a magánszemély részére kifizetésre kerülne. Az offshore cég tulajdonlásánál a jogszabály mind a direkt, mind a közvetett tulajdonlást adókötelezettséget megalapozó tényezőnek tekinti, és a közeli hozzátartozók birtokában lévő üzletrészeket összevontan kezeli.

Fontos megemlíteni, hogy a fenti jogszabályhely nem az egyéb területeken használt “tényleges tulajdonos” fogalmát alkalmazza, hanem a közvetlenül vagy közvetett módon tulajdonos magánszemélyeket teszi adókötelessé.

Érdekes kitétel, miszerint “a jövedelem megszerzésének időpontja: az a nap, amelyen az adózott eredményt a társaság arra jogosult szerve (taggyűlés, közgyűlés, más hasonló szerv) jóváhagyta.” Ennek értelmezése minden bizonnyal a hatósági és bírósági jogalkalmazás során lesz fontos.

A jogszabály rendelkezést tartalmaz a kétszeri adózás elkerülésére is az alábbiak szerint:
“a nyilvántartott összeget csökkenti, és
a) nem kell jövedelemként figyelembe venni
aa) közvetlen részesedés esetén az ellenőrzött külföldi társaságtól
ab) közvetett részesedés esetén – a közvetett részesedés arányában – a közvetett részesedést biztosító társaságtól
a nyilvántartott (halmozott) adózott jövedelem összegét meg nem haladóan osztalék, felosztott nyereség vagy más hasonló címen megszerzett bevételt;
b) az ellenőrzött külföldi társaságban, illetve a közvetett részesedést biztosító társaságban, lévő részesedés ellenérték fejében történő átruházása, illetve a társaságból történő kivonása, valamint a társaság jogutód nélküli megszűnése esetén a részesedés megszerzésére fordított értéket növeli a nyilvántartott (halmozott) adózott jövedelemnek az átruházott, kivont, megszűnt részesedéssel arányos része azzal, hogy a jövedelem megállapítására az árfolyamnyereség, illetve a vállalkozásból kivont jövedelem megállapítására vonatkozó rendelkezések az irányadóak.”

Tehát amennyiben a magánszemély az offshore cég fel nem osztott profitja után már teljesítette adófizetési kötelezettségét, úgy ezen jövedelem felosztásakor ismételten nem szükséges személyi jövedelemadó megfizetése.

A jelen cikk kapcsán fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy a törvény az úgynevezett “ellenőrzött külföldi társaság” definícióját alkalmazza, melynek tartalmát egy külön cikkben fogjuk értelmezni. Maga az “offshore cég” ugyanis sui generis jogi fogalomként a hazai jogi terminológiában nem létezik. A gyakorlatot ismerve azonban az adófizetési kötelezettség könnyebb értelmezésének érdekében a jelen cikkben a hazai magánszemélyek által tulajdonolt offshore cégeket ellenőrzött külföldi társaságként kezeljük.

 

Hatástalanok az OECD offshore központok ellen tett lépései

Írta 2012. május 9. szerda Offshore és nemzetközi vonatkozású információk - Hozzászólások kikapcsolva

A Guardian brit napilap cikke szerint az elmúlt időszakban publikált banki adatok alapján megállapítható, hogy az elmúlt években az OECD és egyéb szervezetek által az offshore iparág ellen foganatosított lépések nem csökkentették az offshore pénzügyi központokban felhalmozott tőke mértékét.

A Bank of International Settlements (BIS) adatai alapján az offshore adóparadicsomokban tavaly ugyanakkora összegű betétet tartottak nyilván, mint 2007-ben. Mindez annak fényében érdekes, hogy az elmúlt öt évben korábban sosem látott vehemenciával támadták nemzetközi szervezetek az offshore központokat, és adóegyüttműködési egyezmények tömege került megkötésre ezen országokkal.

Niels Johannesen és Gabriel Suchman akadémikusok a következők szerint összegezték vonatkozó kutatásaik eredményét: “Ezidáig a G20 által az adóparadicsomok ellen foganatosított intézkedések teljes mértékben hatástalanok maradtak. A kikényszerített adóegyezmények eredményeztek ugyan némi adóparadicsomok közötti betét-áthelyezést, azonban nem eredményezték a tőke kimutatható mértékű repatriálását a magas adókörnyezetű országokba.”

A tényleges tulajdonos fogalma

Írta 2012. május 9. szerda Hazai vonatkozású információk, Offshore és nemzetközi vonatkozású információk - Hozzászólások kikapcsolva

Nemzetközi és offshore cégstruktúrák alkalmazására specializálódott praxisunkban gyakran jelzik az ügyfelek, hogy nem világos számukra az ún. “tényleges tulajdonos” fogalmára vonatkozó hazai szabályozás. A lentiekben bemutatjuk a tényleges tulajdonos fogalmának hatályos jogi tartalmát, annak előzetes fenntartása mellett, hogy álláspontunk szerint egyedi ügyekben jó eséllyel teljesen értelmezhetetlen és alkalmazhatatlan a szabályozás.

A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvény 3. § r) pontja tartalmazza a fogalom jogi definícióját. A jogszabályhely értelmében tényleges tulajdonos:
a) az a természetes személy, aki jogi személyben vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetben a szavazati jogok vagy a tulajdoni hányad legalább huszonöt százalékával rendelkezik, ha a jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet nem a szabályozott piacon jegyzett társaság, amelyre a közösségi jogi szabályozással vagy azzal egyenértékű nemzetközi előírásokkal összhangban lévő közzétételi követelmények vonatkoznak,
b) az a természetes személy, aki jogi személyben vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetben – a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 685/B. § (2) bekezdésében meghatározott – meghatározó befolyással rendelkezik,
c) az a természetes személy, akinek megbízásából valamely ügyleti megbízást végrehajtanak, továbbá
d) alapítványok esetében az a természetes személy,
1. aki az alapítvány vagyona legalább huszonöt százalékának a kedvezményezettje, ha a leendő kedvezményezetteket már meghatározták,
2. akinek érdekében az alapítványt létrehozták, illetve működtetik, ha a kedvezményezetteket még nem határozták meg, vagy
3. aki tagja az alapítvány kezelő szervének, vagy meghatározó befolyást gyakorol az alapítvány vagyonának legalább huszonöt százaléka felett, illetve az alapítvány képviseletében eljár;

Általános jelleggel kijelenthető a fentiek alapján, hogy a hatályos Pmt. szerint tényleges tulajdonos kizárólag magánszemély lehet (“természetes személy”). Nem élhet tehát az ügyél azzal a korábbi lehetőséggel, miszerint céget jelöl egy struktúra tényleges tulajdonosaként.

Vizsgáljuk meg pontról pontra, hogy mit is tartalmaz a fenti definíció.

Ad a).

E pont szavazati joghoz vagy tulajdoni hányadhoz köti a tényleges tulajdonosi pozíciót. Huszonöt százalék feletti szavazati jog vagy tulajdoni hányad esetén áll be a tényleges tulajdonosi státusz. Direkt tulajdonlású és irányítású vállalatok esetén a definíció egyértelműen alkalmazható. Nem ad azonban a jogszabály iránymutatást annak tekintetében, hogy mi minősül pontosan “szavazati jog”-nak vagy “tulajdoni hányad”-nak. Külföldi jogrendszerekben, különösen offshore cégalapítás lehetőségét biztosító környezetekben ugyanis léteznek olyan bizalmi vagyonkezelési struktúrák, melyek esetén nem beszélhetünk az ügyfél hazai jogszabályoknak megfelelő szavazati- vagy tulajdonjogáról.

Ad b).

A többszintű cégcsoportokon belüli közvetett részesedések és érdekeltségek szabályozás alá vonása érdekében a jogszabály hivatkozik a Ptk. 685/B. § (2) bekezdése szerinti meghatározó befolyás fogalmára. E jogszabály szerint a befolyással rendelkező akkor rendelkezik egy jogi személyben meghatározó befolyással, ha annak tagja, illetve részvényese és
- jogosult e jogi személy vezető tisztségviselői vagy felügyelőbizottsága tagjai többségének megválasztására, illetve visszahívására, vagy
- a jogi személy más tagjaival, illetve részvényeseivel kötött megállapodás alapján egyedül rendelkezik a szavazatok több mint ötven százalékával.

A meghatározó befolyás akkor is fennáll, ha a befolyással rendelkező számára a fenti jogosultságok közvetett módon biztosítottak. A befolyással rendelkezőnek egy jogi személyben a szavazatok több mint ötven százalékával közvetett módon való rendelkezése vagy egy jogi személyben közvetetten fennálló meghatározó befolyása megállapítása során a jogi személyben szavazati joggal rendelkező más jogi személyt (köztes vállalkozást) megillető szavazatokat meg kell szorozni a befolyással rendelkezőnek a köztes vállalkozásban, illetve vállalkozásokban fennálló szavazatával. Ha a köztes vállalkozásban fennálló szavazatok mértéke az ötven százalékot meghaladja, akkor azt egy egészként kell figyelembe venni.

A közeli hozzátartozók közvetlen és közvetett tulajdoni részesedését vagy szavazati jogát a meghatározó befolyás szempontjából egybe kell számítani.

Tehát ezen b) pont szerint tényleges tulajdonosnak minősülnek azon személyek is, akik – akár közvetett módon, közeli hozzátartozóikkal együttesen – jogosultak a cég irányítási struktúráját közvetlenül befolyásolni, vagy szavazataik útján egyszerű többséggel bírnak.

Ad c).

A Pmt. ezen pontja a jogászok által tipikusan “gumiklauzula”-ként titulált rendelkezés. Tényleges tulajdonosnak minősíti ugyanis azt a személyt, akinek megbízásából ügyleti megbízásokat hajtanak végre. Álláspontunk szerint a jogalkotó itt már némileg túllő a saját magának kitűzött célokon, hiszen gyakorlatilag meghatározhatatlan körre szélesíti a tényleges tulajdonos fogalmát. Vegyük például egy egyszerű, ám gyakran felmerülő kérdést: az ismeretlen hátterű, offshore tulajdonú magyar vállalat ügyvezetője, aki vezető tisztségviselőként önálló jogkörrel ad ügyleti megbízásokat a cég minennapi ügyeiben, vajon tényleges tulajdonosnak minősül-e. Álláspontunk szerint e jogszabályhely alapján a kérdésre akár igenlő választ lehet adni, mely gyakorlatilag parttalanná teszi a fogalmat.

Ad d).

Alapítványi tulajdonban álló vállalatok tekintetében irányadó szabályok találhatóak ebben a pontban. A nyilvánvaló a cél az egyes külföldi és offshore környezetekben fellelhető ún. private interest foundation (magáncélra létrehozott alapítvány) mögött álló tényleges tulajdonos beazonosítása és felderítése. A jogszabályhely első két fordulata nyilvánvalóan ezen személyeket próbálja tényleges tulajdonosként megnevezni. A jogszabályhely harmadik fordulata pedig a klasszikus – itthon is létező – közcélú alapítványok esetén nevezi meg a képviselőt tényleges tulajdonosként.

A csődeljárás és a felszámolási eljárás elhatárolása

Írta 2012. május 8. kedd Csőd és Felszámolás, Hazai vonatkozású információk - Hozzászólások kikapcsolva

A köznyelvben a felszámolási eljárás és a csődeljárás fogalmát gyakran szinonímaként használják, holott a két eljárás jogi szempontból egymástól merőben eltér. Először is azt szükséges tisztázni, hogy mit is jelentenek ezek a fogalmak, továbbá, hogy miben különböznek egymástól ezek az eljárások.

A felszámolási eljárás, illetve a csődeljárás szabályait a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi IL. törvény, a Csődtörvény tartalmazza. A két eljárást közötti lényegi és minőségbeli különbséget jól mutatja az, hogy a csődeljárás célja a megegyezés és tartozás kiegyenlítése, a felszámolási eljárás pedig az adós jogutód nélküli megszűnésével is végződhet.

A csődeljárás alapvető célja tehát az, hogy az adós és a hitelező megegyezésre jussanak és a hitelező a követeléséhez, vagy amennyiben az egyezség során a tartozás egy részét elengedi, annak egy részéhez hozzájusson. Ennek érdekében az adós fizetési haladékot kap, és csődegyezség megkötésére tesz kísérletet.

A felszámolási eljárás célja azonban ettől eltérő, a megegyezés nem tartozik a felszámolási eljárás lényegi és tipikus elemei közé. A felszámolási eljárás olyan eljárás, amelynek célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők a Csődtörvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek. A felszámolási eljárás célja tehát az adós társaság jogutód nélküli megszüntetése és a vagyonának a hitelezők közötti, a Csődtörvényben foglalt szigorú rangsor alapján történő felosztása.

Az adós és hitelező mindkét eljárásban kizárólag gazdálkodó szervezet lehet, azaz pl. gazdasági társaság, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a magánnyugdíjpénztár, az egyéni cég, az egyesülés, a sportegyesület stb, amely a tartozását az esedékességkor nem tudta, vagy előreláthatóan nem fogja tudni kifizetni. Magánszemélyek és a törvényben nem szereplő gazdálkodó szervezetek, így például a helyi önkormányzatok, tehát nem állhatnak csőd,- és/vagy felszámolási eljárás alatt.

Tekintettel arra, hogy a felszámolási eljárás végén az adós társaság jogutód nélküli megszűnéséről határoznak, a hitelező által egy egyébként a vagyoni helyzetét tekintve fizetőképes adós ellen benyújtott felszámolási eljárás megindítása iránti kérelem gyakran az adós társaságot teljesítésre bírhatja, mivel az adós csak úgy kerülheti el a jogutód nélkül megszűnést, hogy teljesíti a hitelező jogos követelését.

Az offshore cégek ésszerű és hatékony adóztatása

Írta 2012. április 20. péntek Hazai vonatkozású információk, Offshore és nemzetközi vonatkozású információk - Hozzászólások kikapcsolva

A napokban a Cseh Köztársaság kormánya előterjesztést tett az adóegyezménnyel nem fedett (többnyire offshore) országokban rezidens személyek vagy cégek részére történő kifizetések forrásadójának 15% mértékről 35% mértékre történő felemelésére.

A hír hazai aktualitását a sajtóban időről időre hangoztatott vélemények adják meg, melyek szerint Magyarországról cégek tömegei áramoltatják jövedelmüket offshore cégekbe az adófizetés egyszintű vagy akár többszintű elkerülése érdekében, és ez ellen az újságírók szerint a hazai hatóságok tehetetlenek.

Ugyanakkor Magyarország közvetlen gazdasági környezetében – az Európai Únióban – az országok döntő többsége egy ésszerű, egyszerű és hatékony eszközzel védekezik az adóelkerülésre szánt offshore ügyletek ellen, ez pedig a forrásadó. A forrásadó gazdasági lényege az, hogy az offshore cégek részére történő kifizetések után a hazai adóalany kifizetőként köteles meghatározott mértékű adót levonni, és a hazai költségvetés részére megfizetni. Egyszerű és hatékony adó-önvédelmi stratégia ez, hiszen így saját illetékességi területén lévő és elérhető céget adóztatnak az offshore kifizetések után ahelyett, hogy bonyolult nemzetközi eljárások útján próbálnának hozzájutni ezen adóbevételhez.

A forrásadó alapja lehet aktív gazdasági ügylet (termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás, kamat, licensz), vagy akár osztalék. Az előzőeket megkísérelte a Kormány nálunk is adóztatni 2010. január 1-et követően, ám a vonatkozó szabályok alig egy évig voltak hatályban.

Szigorodik a munkavállaló kártérítési felelőssége az új Munka Törvénykönyvében

Írta 2012. április 13. péntek Hazai vonatkozású információk, Munkajog - Hozzászólások kikapcsolva

Az új Munka Törvénykönyve (új Mt.) 2012. július 1-én lép hatályba és lényeges változásokat hoz a munkaviszony területén, így a cégek, illetve a munkavállalók életében. Jelen cikk e változások közül a munkavállalók kártérítési felelősségével foglalkozik.

A munkavállaló kártérítési kötelezettsége jelentősen szigorodik az új Mt.-ben. A munkaviszonyból származó kötelezettségének megszegésével okozott kárt köteles megtéríteni a munkavállaló, ha nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. A kártérítés mértéke tekintetében számottevő emelkedés figyelhető meg, hiszen az új szabályok szerint a munkavállaló négy havi távolléti díját is elérheti az összeg, míg a régi Munka Törvénykönyve (régi Mt.) szerint ez a munkaszerződés alapján maximálisan másfél havi átlagkereset lehetett.

Az új szabályok szerint a szándékos vagy súlyosan gondatlan károkozás esetén a teljes kárt meg kell téríteni. Ez szintén jelentős szigorításként értékelhető, hiszen a régi Mt. szabályai szerint kizárólag szándékos károkozás esetében kellett a teljes kárt megtéríteni. Az új szabályok alapján tehát már az is elegendő a teljes kártérítési összeg munkavállalótól történő követeléséhez, ha a munkavállaló súlyosan gondatlan magatartással okoz kárt, nem kell, hogy a károkozásra a szándéka is kiterjedjen.

Szintén a felelősségi szabályokkal kapcsolatos új rendelkezés, hogy a munkáltató kauciót köthet ki a munkaszerződésben olyan munkakörök esetén, ahol a dolgozó egy munkatársától, vagy harmadik személytől pénzt, vagy más értéket vesz át munkája során. Ebben az esetben a munkaviszony létesítésének feltételeként a leendő dolgozó egy havi alapbérének megfelelő összeget ad át a munkáltatónak. A munkáltató a biztosítékot legkésőbb az annak átvételét követő munkanapon köteles az általa választott hitelintézetnél vagy pénzügyi vállalkozásnál e célra elkülönített számlán elhelyezni. A biztosíték kizárólag a kártérítési igény kielégítésére a munkabérből való levonás szabályai szerint használható fel.

Kérdésként merül fel, hogy a régi Mt.-n alapuló bírói gyakorlat által kimunkált elvek hogyan lesznek alkalmazhatók az új Mt. vonatkozásában. Különösen kérdéses ez a kárfelelősségi szabályok esetén, hiszen e területen a jelentősen megváltozott anyagi jogi szabályozáshoz kell majd a gyakorlatnak idomulnia. A kárfelelősségi szabályok vonatkozásában tehát a bírói gyakorlat jelentős változása is várható.

Legyen Ön akár munkavállaló, akár munkáltató, az új Mt. hatályba lépése előtt feltétlenül ajánlott a munkajog területén releváns gyakorlattal rendelkező jogi képviselővel való konzultáció.

A vállalkozó és a munkavállaló felelősségének elhatárolása

Írta 2012. március 1. csütörtök Hazai vonatkozású információk, Polgári Jog - Hozzászólások kikapcsolva

A vállalkozás jellegű, tervezési, építési, szerelési munkák esetében nagyon jelentős kérdés, hogy a vállalkozót, illetve a munkavállalót milyen jellegű és mértékű felelősség terheli az elvégzett munkáért. Egy műszaki munka elvégzésével kapcsolatban a felelősségnek több aspektusa is felmerülhet. Például, késedelmesen készül el bizonyos épületgépészeti megoldás és ezért a megrendelőt kár éri, vagy hibásan, nem a szerződésnek megfelelően történik egy műszaki megoldás kivitelezése. Esetleg ez a hibás kivitelezés nem csak a szerződés megszegését jelenti, hanem előfordulhat, hogy a hibás kivitelezés, szerelés eredményeként más vagyontárgyakban kár keletkezik, esetleg személyei sérülés történik. A jognak minden egyes felelősségi kérdésre valamilyen válasszal kell szolgálnia. Ezek a válaszok természetesen különbözőek a felek között fennálló jogviszonyok és a felek között létrejött szerződések eltérő jellege miatt.

Vállalkozó, kivitelező cég felelőssége

Elsőként érdemes a vállalkozási szerződés megszegésének jogkövetkezményével, tehát a nem szerződésszerű teljesítés esetével foglalkozni. Vállalkozási szerződések esetében felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak, a vállalkozó hibásan teljesít akkor, ha a szolgáltatott dolog a teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak.

Nem szerződésszerű, vagyis hibás teljesítés esetén a vállalkozó szavatossági felelősséggel tartozik. Hibás teljesítésnek minősül a szolgáltatott dolog szakszerűtlen összeszerelése is, ha a szerelés szerződéses kötelezettség, és azt a kötelezett vagy olyan személy végezte el, akinek magatartásáért a kötelezett felelős.

Hibás teljesítés esetén a megrendelő
a) elsősorban – választása szerint – kijavítást vagy kicserélést követelhet, kivéve, ha a választott szavatossági igény teljesítése lehetetlen, vagy ha az a kötelezettnek a másik szavatossági igény teljesítésével összehasonlítva aránytalan többletköltséget eredményezne, figyelembe véve a szolgáltatott dolog hibátlan állapotban képviselt értékét, a szerződésszegés súlyát, és a szavatossági jog teljesítésével a jogosultnak okozott kényelmetlenséget;
b) ha sem kijavításra, sem kicserélésre nincs joga, vagy ha a kötelezett a kijavítást, illetve a kicserélést nem vállalta, vagy e kötelezettségének a lentebb írt feltételekkel nem tud eleget tenni – választása szerint – megfelelő árleszállítást igényelhet vagy elállhat a szerződéstől. Jelentéktelen hiba miatt elállásnak nincs helye.

A kijavítást vagy kicserélést – a dolog tulajdonságaira és a jogosult által elvárható rendeltetésére figyelemmel – megfelelő határidőn belül, a jogosultnak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül kell elvégezni.

A szavatossági felelősségnél a vállalkozóra nézve szigorúbb felelősséget alapoz meg a jótállás (garancia) jogintézménye. Aki a szerződés hibátlan teljesítéséért szerződés vagy jogszabály alapján jótállásra köteles, ennek időtartama alatt a felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. Jótállás esetén tehát a vállalkozó felelőssége vélelmezett. A jótállás a kötelezettet a jótállási kötelezettséget keletkeztető szerződésben vagy jogszabályban, továbbá a szolgáltatásra vonatkozó reklámban foglalt feltételek szerint terheli.

Külön jogszabály rendelkezik a lakásépítéssel kapcsolatos kötelező jótállásról. A jótállási kötelezettség e jogszabály alapján kiterjed az újonnan épített lakásoknak és lakóépületeknek a jogszabály mellékletében meghatározott épületszerkezetekre, épületberendezések beépítésére is. A jótállás időtartama az átadás-átvételi eljárás befejezésének időpontjától számított három év.

1. A lakások és a lakóépületek kötelező jótállás alá tartozó épületszerkezetei példáula lakóépület alapjai, fal- és födémszerkezetei,a lakások burkolatai,a lakóépület nyílászáró szerkezetei, korlátjai és mellvédjei.

2. A kötelező jótállás alá tartozó lakás- és épületberendezéseknek minősülnek például a főzőkészülék (tűzhely, főzőlap stb.), a fűtőberendezés (egyedi kályha, konvektor, elektromos hőtároló kályha stb.), a melegvízellátó berendezés (gáz-vízmelegítő, villanybojler, fürdőkályha), az épületgépészeti és egészségügyi berendezések, falikút, mosogató, fürdőkád, zuhanyozó, mosdó, WC-tartály, WC-csésze stb. a hozzá tartozó szerelvényekkel),a központi fűtő- és melegvíz-szolgáltató berendezés a hozzá tartozó szerelvényekkel, ideértve a lakásban levő vezetékszakaszt és fűtőtesteket, radiátorok.

Ahogy a mérnöki felelősség esetében is, szintén kártérítési felelősség terheli akkor a vállalkozót, ha az általa elkészített létesítmény meghibásodik és más vagyontárgyakban, vagy személyekben kárt okoz. Ebben az esetben a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait kell alkalmazni.

Az esetleges késedelemmel kapcsolatban szintén felelősség terheli a vállalkozót. A késedelem egyik jogkövetkezménye, vállalkozó köteles megtéríteni a megrendelőnek a késedelemből eredő kárát, kivéve ha bizonyítja, hogy a késedelem elhárítása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

A késedelemmel kapcsolatban fontos megemlíteni a kötbér jogintézményét, hiszen a legtöbb vállalkozási szerződés tartalmaz késedelmi kötbér-kikötést. A vállalkozó meghatározott pénzösszeg fizetésére kötelezheti magát arra az esetre, ha olyan okból, amelyért felelős, nem, vagy nem szerződésszerűen teljesít (kötbér). A kötbért a megrendelő akkor is követelheti, ha kára nem merült fel. Érvényesítheti a megrendelő a kötbért meghaladó kárát és a szerződésszegésből eredő egyéb jogait is.

Kivitelező munkavállalójának felelőssége

A fenti két esettől eltérően a munkavállaló nem vállalkozási (tervezési) szerződéses jogviszonyban áll a másik szerződéses féllel, hanem munkaviszonyban. E jogviszony pedig sajátos jellegzetességeket mutat a kártérítési felelősség esetében is. Fontos megjegyezni, hogy ha az alkalmazott a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a munkáltató felelős. A munkáltató és munkavállaló belső jogviszonyában azonban munkaviszonyából eredő kötelezettségének vétkes megszegésével okozott kárért kártérítési felelősség terheli a munkavállalót.

A kártérítés mértéke –tekintettel a munkavállaló pénzügyi teherbíró képességére- gondatlan károkozás esetén a munkavállaló egyhavi átlagkeresetének ötven százalékát nem haladhatja meg.

Kollektív szerződés vagy munkaszerződés a károkozás, illetve a károkozó körülményeire, így különösen a vétkesség fokára, a károkozás jellegére, gyakoriságára, valamint a munkavállaló beosztására tekintettel a kártérítés mértékét ettől eltérően is szabályozhatja.

A kártérítés mértékét a munkaszerződés legfeljebb másfél havi, a kollektív szerződés legfeljebb hat havi átlagkeresetig határozhatja meg; ettől érvényesen eltérni nem lehet.

Szándékos károkozás esetén a munkavállaló a teljes kárt köteles megtéríteni.

Ha a kárt több munkavállaló együttesen okozta, akkor vétkességük arányában felelnek. Amennyiben a kárt többen szándékosan okozták, egyetemleges kötelezésnek van helye. Ebben az esetben tehát bármelyik munkavállalótól követelheti a munkáltatótól a teljes összeget.

Az eddig tárgyalt felelősségi alakzatok a polgári jogi felelősség terrénumába tartoznak és vagyoni jellegű szankció (kártérítés) kapcsolódik hozzájuk. Nem szabad megfeledkezni azonban, hogy a mérnöki, szakmunkási, kivitelezői munka foglalkozási szabályainak megszegése nem kizárólag polgári jogi felelősséget alapozhat meg, és ennek megfelelően nem kizárólag vagyoni szankció kapcsolódhat hozzá.

A foglalkozási szabályok megszegésének büntetőjogi következményei is lehetnek. A Büntető Törvénykönyv szerint: Aki foglalkozása szabályainak megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz, vétséget követ el és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A fentieknek megfelelően nem csak kötelező, de érdemes is tehát a foglalkozás szakmai szabályait, elvárásait betartani, illetve a vállalkozási, tervezési szerződések véleményezésével, megkötésével kapcsolatban ügyvéd segítségét kérni.

Színlelt szerződések a munkavégzés során

Írta 2012. március 1. csütörtök Hazai vonatkozású információk, Munkajog - Hozzászólások kikapcsolva
A gazdasági élet mindennapjaiban a leggyakoribb személyes munkavégzésre irányuló jogviszonyok a munkaviszony, a megbízási jogviszony, valamint a vállalkozási jogviszony. E jogviszonyok közös vonása, hogy a munkavállaló, a megbízott és a vállalkozó munkát végez egy másik személy részére, illetve érdekében. A hasonlóság mellett azonban az eltérések az egyes jogviszonyok polgári jogi és adójogi szabályai között jelentősek. Nem véletlen, hogy egy munkalehetőség felajánlásakor gyakran esik szó az úgynevezett „számlás” munkavégzési formáról.A munkavégzés ténye során a kívülálló számára „láthatatlan” a munkavégzés mögött meghúzódó jogviszony. Tudtunkon kívül számtalanszor előfordulhat, hogy egy cég „munkatársával” való kommunikáció során nem munkavállalóval, hanem „alvállalkozóval” vagy „független tanácsadóval” kerülünk kapcsolatba. Ezek a kívülről hasonló jogviszonyok azonban jogi szempontból egymástól jelentősen eltérő minősítés alá esnek, hiszen más polgári jogi és adójogi szabályok vonatkoznak a munkaviszonyra és mások a megbízási és vállalkozási jogviszonyra.

Valós és színlelt szerződések

Általában olyan szerződés kerül megkötésre, amely a valós tényállásnak és a munkavégzés jellemzőinek megfelel. Így a munkavállalóval munkaszerződést kötnek, ez általában tartós munkavégzésre irányul. A vállalkozóval egyszeri munka elvégzésére, eredmény produkálására vállalkozási szerződés szokott megkötésre kerülni. Valamilyen ügy „elintézésével”, “kezelésével” való megbízás esetén pedig, megbízási szerződés kerül megkötésre.

Felmerül azonban a kérdés, hogy milyen jogi relevanciája van annak, ha nem az életbeli tényállásnak, nem az ügyletkötési szándékuknak megfelelő szerződést kötnek a felek. Életszerű példája ennek, ha álláshirdetésre jelentkezünk, de az interjún közlik velünk, hogy “számlásan” kívánnak minket alkalmazni.

Általános jogelv, hogy a szerződéseket valóságos tartalmuk szerint kell megítélni. Minden olyan szerződés színlelt, amelyben a nyilatkozatban kifejezendő akarat eltér a nyilatkozó valódi akaratától. A színlelés célja rendszerint a jogszabály, vagy harmadik személy jogának, jogos érdekének kijátszása. Ha egyik fél sem akar az ügyleti akaratának megfelelő szerződési nyilatkozatot tenni, kétoldalú színlelt szerződésről van szó. Tehát abban az esetben, ha adójogi megfontolásokból munkaszerződés helyett a munkavállalóval megbízási szerződést köt a munkáltató, a polgári jog szabályai szerint az elnevezés ellenére ez a szerződés munkaszerződésnek minősül.

A Polgári Törvénykönyv rendelkezése szerint a színlelt szerződés semmis, ha pedig az más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni. Ebben az esetben a szerződés természetesen nem csak polgári jogi szempontból fog munkaszerződésnek minősülni, hanem adójogi szempontból is. Tehát a járulék –és adófizetési kötelezettségeket nem a felek színlelt akaratával megkötött megbízási szerződés, hanem a valós ügyleti akaratuknak megfelelő munkaszerződés alapján kell az adóhatóság részére teljesíteni.A munkajogban a színlelt szerződések esetköre leggyakrabban a megbízási és vállalkozási szerződések esetében merül fel. A költségek csökkentése és a munkajogi szabályok kikerülése érdekében a felek munkaszerződés helyett gyakran megbízási vagy vállalkozási szerződést kötnek. Mivel a színlelt szerződés semmis, és a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni, a munkajogban ez azt jelenti, hogy munkaszerződésnek kell tekinteni az olyan megbízási, vállalkozási szerződést, amellyel a felek valójában munkaviszonyt létesítenek, de azt megbízási vagy vállalkozási jogviszonnyal igyekeznek leplezni.

Hatósági ellenőrzés

A munkavégzés alapjául szolgáló szerződések tényleges tartalmát mind a munkaügyi felügyelet, mind pedig az adóhatóság vizsgálhatja. A színlelt szerződést a bíróság is átminősítheti munkaszerződéssé a munkavállaló kérelmére a munkaügyi jogvitában.

A munkaügyi felügyelő a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény alapján jogosult vizsgálni a munkavégzést és ezt annak tényleges tartalma alapján minősíteni. A munkaügyi ellenőrzésnek minden esetben az a feladata, hogy feltárja a foglalkoztató és a munkát végző közötti viszony tényleges tartalmát. A munkaügyi ellenőrzés nem terjed ki azon munkavégzésekre, amelyeket megbízási vagy vállalkozási szerződés alapján végeznek. Ebből azonban nem következik, hogy egy esetleg munkaügyi ellenőrzés során elegendő lenne felmutatni a megbízási vagy vállalkozási szerződést, ahhoz hogy a további ellenőrzés alól mentesüljön a munkáltató. A munkaügyi felügyelő ugyanis jogosult arra, hogy a rendelkezésre álló információk alapján megállapítsa, hogy valójában milyen jogviszony áll fenn a felek között. E vizsgálat során tehát jogosult a felügyelő a felek között létrejött szerződés típusát minősíteni.

Az adóhivatal az adóellenőrzés során vizsgálhatja a szerződést. Az adóhivatal – ellentétben a munkaügyi ellenőrzéssel – nem minősítheti a munkavégzés alapjául szolgáló szerződéseket munkaszerződéssé. Ha azonban azt állapítja meg, hogy egy vállalkozási, megbízási szerződés a munkaviszony tartalmi elemeit hordozza, akkor az adó– és járulékkövetkezmények tekintetében a munkaviszonyra vonatkozó szabályokat alkalmazza. A jogviszony adóhatósági szempontú „átminősítése” során a kulcskérdés a TB- nyilvántartásba való bejelentés, illetve annak minősége, a járulék alapjául szolgáló összeg nagysága. Ennek megfelelően elsősorban járulékellenőrzés keretében minősítenek át jogviszonyokat a revizorok. Amennyiben az adóellenőrök azt állapítják meg, hogy a felek között valóságos tartalmát tekintve munkaviszony keretében folyt a munkavégzés, akkor a kifizetett vállalkozási, illetve megbízási díjat munkabérnek minősítik, annak adójogi konzekvenciáját vonják le.

Elhatárolási szempontok

A Munka Törvénykönyve szerint a szerződés típusát elnevezéstől függetlenül, az eset összes körülményére tekintettel kell megítélni, illetve megállapítani. E rendelkezés gyakorlati alkalmazását szolgálja a 7001/2005. FMM-PM együttes irányelv a munkavégzés alapjául szolgáló szerződések minősítéséről.

Az irányelv (mivel nem jogszabály) csak ajánlást ad a jogszabályi rendelkezés végrehajtásának módjára, nincs kötelező ereje. Meghatározza azon elsődleges és másodlagos minősítő jegyeket, amelyek segítik a munkaviszony meghatározását.Az elsődleges minősítő jegyek önmagukban meghatározóak lehetnek a munkaviszony minősítése szempontjából, ha egyértelműen munkaviszony fennállására utalnak. Több elsődleges minősítő jegy tehát alátámaszthatja a munkaviszony létét.

Elsődleges minősítő jegyek:
• a tevékenység jellege, munkakörként történő feladat-meghatározás,
• személyes munkavégzési kötelezettség,
• foglalkoztatási kötelezettség a munkáltató részéről, a munkavállaló rendelkezésre állása,
• alá-fölérendeltségi viszony.

Ehhez képest a másodlagos minősítő jegyek egyedülállóan nem feltétlenül meghatározóak, sokszor csak más, a munkaviszony fennállására utaló minősítő jegyekkel együttesen eredményezhetik a jogviszony munkaviszonnyá történő minősítését.

Másodlagos minősítő jegyek:
• irányítási, utasításadási és ellenőrzési jog,
• a munkavégzés időtartamának, a munkaidő beosztásának meghatározása,
• a munkavégzés helye,
• az elvégzett munka díjazása,
• a munkáltató munkaeszközeinek, erőforrásainak és nyersanyagainak felhasználása,
• a biztonságos, egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeinek biztosítása,
• írásbeliség.

A minősítésnél a munkaviszony elsődleges és másodlagos jegyeit egyenként és összességében kell vizsgálni és mérlegelni, azonban az elsődleges jegyeknek prioritásuk van.

Jogkövetkezmények

Abban az esetben, ha a megbízási vagy vállalkozási jogviszonyt adójogi szempontból munkaviszonnyá minősítik, a kifizetett vállalkozási, illetve megbízási díjat munkabérnek minősítik és annak adójogi konzekvenciáit vonják le. Az elmaradt fizetési kötelezettségek teljesítése mellett a munkáltatónak az adó késedelmes megfizetése estén az esedékesség napjától késedelmi pótlékot kell fizetnie. A késedelmi pótlék mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része. Ezen kívül a megállapított adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni. Az adóbírság mértéke az adóhiány 75 %-a.

A fentieknek megfeleleőn, illetve e komoly szankciók tükrében, nagyon fontos a munkavégző fél és a munkáltató ügyleti akaratának megfelelő szerződés megkötése, és a munkaviszony fennállása során a munka- és adójogi rendelkezések hiánytalan betartása.

Rácáfoltak az evás cégek a várakozásokra: nem léptek ki tömegesen az egyszerűsített vállalkozói adó (eva) hatálya alól annak ellenére, hogy 30-ról 37 százalékra emelkedik jövőre az adókulcs.

Írta 2011. december 22. csütörtök Hazai vonatkozású információk - Hozzászólások kikapcsolva

December 19-ig mindössze 6 ezer vállalkozás választotta a költségelszámolást az eva helyett – tudta meg a Pénzcentrum.hu az adóhatóságtól. Számítások szerint akár több millió forintot is bukhatnak azok a vállalkozások, amelyek nem jól mérték fel a jogszabályváltozások hatását.

December 1-jétől december 19-éig az evakörbe tartozó egyéni vállalkozók közül 3128-an, a társas vállalkozások közül pedig 2819-en, vagyis összesen 5947-en jelentkeztek ki az evakörből – közölte a Pénzcentrum.hu érdeklődésére a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV). Ez elenyésző része a jelenlegi evás vállalkozásoknak. Az Opten céginformációs szolgáltató legfrissebb adatai szerint összesen 56 283 cég és 33 277 egyéni vállalkozás tartozik jelenleg az egyszerűsített vállalkozói adó hatálya alá.

A jelentősen megemelt adókulcs ellenére közelít az ezerhez azoknak a vállalkozásoknak a száma, amelyek újonnan jelentkeztek be az eva hatálya alá. A benyújtott adatlapok alapján december 19-éig az egyéni vállalkozók közül 254-en, a társas vállalkozások közül pedig 615-en, így összesen 869-en választanák az evát a költségelszámolás helyett.

A venusz-szoftver.hu kalkulátora azt mutatja, hogy egy 10 millió forint árbevételű evás cég 20 százalékos költséghányad mellett jövőre nagyjából 300 ezer forintot bukik k a rossz döntése miatt. Húszmillió forintos árbevétel esetén ugyanekkora költséghányad mellett már 800 ezer forint a veszteség, a 30 millió forintos forgalmat megközelítő vállalkozások pedig 1,2 millió forinttól esnek el.

A penzcentrum.hu teljes cikkét a témában itt olvashatják.

Módosulnak a kedvezményezett részesedéscsere szabályai

Írta 2011. november 30. szerda Hazai vonatkozású információk - Hozzászólások kikapcsolva

A 2012. évi adótörvény-módosítások szigorítják a kedvezményezett részesedéscsere jogügyletek alkalmazhatóságát.

A 2012-től hatályos szabályok szerint kedvezményezett részesedéscsere: az a jogügylet, amelynek alapján egy társaság (a megszerző társaság) a szavazati jogok többségét biztosító vagy azt tovább növelő részesedést szerez egy másik társaság (a megszerzett társaság) jegyzett tőkéjében annak ellenében, hogy a megszerzett társaság tagja (tagjai), részvényese (részvényesei) a megszerző társaságban részesedést, valamint – szükség esetén – a részesedés névértékének (névérték hiányában arányos könyv szerinti értékének) a 10 százalékát meg nem haladó pénzeszközt szerez, feltéve, hogy a részesedéscserét valós gazdasági, kereskedelmi okok alapozzák meg, azzal, hogy a valós gazdasági, kereskedelmi okok fennállását az adózó köteles bizonyítani, ha a megszerző társaság ellenőrzött külföldi társaságnak minősül.

A módosítás legfontosabb tényezője, hogy új elemként a részesedéscsere valós gazdasági indokait kell bizonyítani. Az bizonyosan kijelenthető, hogy a kizárólag árfolyamnyereség-adó optimalizálási céllal lefolytatott tranzakciók nem fogják kiállni az adóhatósági ellenőrzések próbáját. Amennyiben egy ügylet kedvezményezett részesedéscsere jellege megdöntésre kerül, úgy a halasztott adófizetés helyébe azonnali adófizetési kötelezettség léphet.

 

 

← Régebbi bejegyzések