Munkajog: visszahívás a szabadságról

Posted on Posted in Munkajog
Nagyon sokan egész évben a – leggyakrabban nyári – szabadságukat tervezik: hónapokra előre lefoglalják a szállást, megbeszélik a vidéki rokonokkal, hogy mikor mennének, repülőjegyet, vonatjegyet vásárolnak, útikönyveket bújnak, valamint a munkahelyükön is egyeztetik a terveiket.

Amennyiben munkáltató a kérésnek megfelelően kiadja a szabadságot (erre évi hét munkanap tekintetében főszabály szerint köteles is), a munkavállaló boldogan készül a jól megérdemelt pihenésre: két hétig az íróasztala közelébe se megy, nem jön a posta, nem csipog az email, zavartalanul élvezheti a jól megérdemelt pihenését.

További jó munkát, két hét múlva találkozunk – vagy mégsem…?

Sokan nem gondolnak azonban bele, hogy a jól megérdemelt pihenésnek törvényi korlátai is akadnak. A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a szabadság kiadásának közölt időpontját módosíthatja, vagy akár a munkavállaló már megkezdett szabadságát megszakíthatja – adott esetben tehát akár haza is rendelheti külföldi nyaralásáról.

A kommentár nem túlzottan részletes abban a kérdésben, hogy mi minősülhet kivételesen fontos gazdasági érdeknek, azonban leszögezi, hogy annak olyannak kell lennie, amit a munkáltató nem láthatott előre – hiszen ebben az esetben nem lenne szükséges a szabadság időpontjának utólagos módosítása. Ilyennek minősül viszont az időjárás kedvezőtlen alakulása vagy a hirtelen megnövekedett megrendelői igények.

Azért nem védtelen a munkavállaló

A szabadság módosításának, megszakításának kellemetlenségeitől védi a munkavállalót egyrészt a fent részletezett, kellően magalapozott indokolási kötelezettség, továbbá a munkáltató kártérítési kötelezettsége, ami egy külföldi út esetén igen jelentős összegre is rúghat.

Szintén a munkavállaló érdekeit védi, hogy a szabadság megszakítása esetén a tartózkodási helyről a munkahelyre történő utazás és visszautazás, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít bele. Abban az esetben, ha a munkavállaló a szokásos tartózkodási helyén, a munkahelyéhez közel tölti a szabadságát, az utazás kérdése kevésbé kardinális, de például egy távolabbi vidéki vagy akár külföldi helyről való utazás hat-nyolc órát vagy akár ennek többszörösét is igénybe veheti, ami mindenképpen értékes idő a munkavállaló szabadsága szempontjából.

Távolról is elvégezhető a sürgős ügy?

A kommentár hallgat arról a modern kori kérdésről, amikor ugyan nem szükséges a munkavállalónak bemennie a munkahelyére, azonban munkavégzés miatt meg kell szakítania a szabadságát: kellemes délutáni séta vagy a gyermekeivel való játék helyett a számítógépe előtt ülve, az interneten keresztül oldja meg a problémát. Ezen megoldás nyilvánvalóan kényelmesebb és költséghatékonyabb mindkét fél számára, azonban a jogalkotó itt nincsen segítségünkre.

A fentiek fényében vonzó alternatívának tűnhet a szabadság idejére a szó legszorosabb értelmében eltűnni a világ szeme elől: telefont kikapcsolni, internetet nem használni, minden formában tökéletesen elérhetetlenné válni, azonban ezt mégsem javasolnánk senkinek, különös tekintettel az munka törvénykönyve által megfogalmazott együttműködési kötelezettségre.

Ha mégis szeretnénk valamilyen formában jelezni, hogy szabadságunkat a lehető legzavartalanabbul kívánjuk eltölteni, célszerű tájékoztatni a felettesünket, hogy a szabadságunk alatt milyen formában tud minket elérni, amennyiben ez feltétlenül szükséges – de nyugodjunk meg, a munkáltatónak sem érdeke a munkavállaló szabadságának megzavarása.