Magáncsőd Magyarországon: szabályozási érdekeségek

Posted on Posted in Hazai vonatkozású információk

Néhány napja a magáncsőd intézményétől hangos a magyar a sajtó: jó ez nekünk? kell ez nekünk? a hitelezőknek kedvez? az adósoknak? segítség? látszatintézkedés? Az Országgyűlés júniusban elfogadta a magáncsődről szóló törvényt (pontos nevén a természetes személyek adósságrendezéséről szóló törvényt), amely a jogintézmény és az eljárás fő szabályait tartalmazza.

Nagy vonalakban: magáncsőd esetén a feltételeknek megfelelő adós, vagyonfelügyelői segítséggel, meghatározott, nagyon szigorú vagyonkezelési szabályok mellett az eredeti feltételektől eltérő keretek között törlesztheti a kötelezettségeit, amelyek egy részét akár el is engedik neki a hitelezők.

Álláspontunk szerint azonban, ahogy szinte minden jogi kérdésben, az ördög itt is a részletekben rejlik. Erre való tekintettel cikkünkben a magáncsőd olyan, eddig kevés figyelmet kapott pontjaira hívjuk fel a figyelmet, amelyek komoly buktatót jelenthetnek az egyik oldalról és hathatós menekülési útvonalat a másikról – mindenesetre feltétlenül hasznos tisztában lennünk velük.

I. A be nem jelentett hitelezői igények

A kihirdetés előtt álló törvényszöveg szerint az eljárásba felhívás ellenére be nem jelentett hitelezői igények az adóssal, az adóstárssal egyéb kötelezettel szemben az eljárás tartama alatt nem érvényesíthetőek – a mondat ezen része érthető és méltányos, hiszen a törlesztési terv kidolgozásához számba kell venni az igényeket, aki nem jelentette be, számoljon a következményekkel. A vonatkozó passzus második fele azonban így szól: a követelés nem kamatozik, elévülése a kezessel és a dologi zálogkötelezettel szemben is folyik, az érvényesítésére irányuló hitelezői cselekmények az elévülést nem szakítják meg.

A gazdálkodó szervezetekkel szembeni csődeljárásban a határidőben be nem jelentett hitelezői igények jogosultjai a csődegyezség megkötésében nem vehetnek részt, annak hatálya nem terjed ki rájuk, követelésüket az adóssal szemben nem érvényesíthetik, viszont a más által kezdeményezett felszámolási eljárásban a még el nem évült követelésüket bejelenthetik azzal, hogy az után késedelmi kamatot, továbbá pótlék és bírság jellegű követelést nem érvényesíthetnek.

Ehhez képest a magáncsőd esetén a valamivel szigorúbb szabályozásra való tekintettel álláspontunk szerint kiemelten fontos a határidőben történő bejelentés, hiszen könnyen lehet, hogy az adósságrendezési eljárás befejezésekor a követelés már egyszerűen elévült.

II. Az adósságrendezésbe vonható vagyon

Mind az adós, mind a hitelező szempontjából kiemelt fontosságú, hogy mi az a vagyon, amely bevonható az eljárásba, egyezség tárgya lehet – röviden, ami egyáltalán szóba kerülhet. Főszabály szerint ide tartozik valamennyi olyan vagyon és bevétel, amellyel az adós, adóstárs az eljárás kezdeményezésekor rendelkezett, valamint mindaz, amelyet az eljárás elrendeléséig, illetve az eljárás időtartama alatt szerez.

Némiképp árnyalja a meglehetősen rózsaszín képet, hogy nem tartozik ide a törvény végrehajtási rendeletében felsorolt vagyontárgy és bevétel. A jogalkotási folyamat jelen szakaszában ezzel az utalással (és a hozzá kapcsolódó felhatalmazó rendelkezéssel) nem vagyunk kisegítve, azonban mindenképpen szükséges lesz alaposan áttanulmányozni a megjelenő kormányrendeletet, ugyanis ellenkező esetben magáncsőd alkalmazása esetén kellemetlen meglepetések érhetik mind az adóst, mind pedig a hitelezőket.

III. Folyamatban lévő követelés-érvényesítési eljárás

A törvény hosszan sorolja, hogy mely esetekben nem kezdeményezhető magáncsőd – ezek között olyan, nem túl meglepő tételek szerepelnek, mint például ha az adós nem minősül belföldinek. Azonban az alábbi kitétel aggodalomra adhat okot: az adóstársak, illetve az egyéb kötelezettek között magánjogi jogviszonyból eredő követelés érvényesítése vagy polgári jogi igény megtérítése iránt eljárás van folyamatban, legalább 200.000,- Ft összegű fizetési kötelezettség érdekében.