A vezető állású munkavállalóra vonatkozó szabályozás az új Munka Törvénykönyvében

Posted on Posted in Hazai vonatkozású információk, Munkajog

A munkavállalók soraiból az új Munka Törvénykönyve is kiemeli azokat a munkavállalókat, akik a munkáltató vezetőjeként vagy annak helyetteseként dolgoznak. A munkaszerződés a vezetőre vonatkozó rendelkezések alkalmazását írhatja elő azon munkavállaló vonatkozásában is, aki a munkáltató működése szempontjából kiemelkedő jelentőségű vagy fokozottan bizalmi jellegű pozíciót tölt be és alapbére eléri a kötelező legkisebb munkabér hétszeresét.

Megjegyezzük, hogy az új Munka Törvénykönyve a társasági jog rendszerétől teljes mértékben idegen “vezető” fogalmát használja, mely álláspontunk szerint a napi jogalkalmazás során komoly értelmezési viták tárgyát fogja képezni. A jogszabályból megállapítható, hogy az új Munka Törvénykönyve által használt “vezető” fogalma nem azonos a társasági jogban alkalmazott vezető tisztségviselő fogalmával, ugyanakkor érdemi jogi definitív tartalommal nem is került feltöltésre.

Az új Munka Törvénykönyve a vezető állású munkavállalókra, mint speciális alanyi körre nézve a főszabálytól eltérő rendelkezéseket határoz meg. Az eltérő rendelkezések indoka a vezetői pozícióval járó fokozott felelősség és a vezető pozícióból eredő eltérő jellegű munkavégzés. Az új Munka Törvénykönyve meglehetősen széles mozgásteret enged a munkáltatónak és a vezető állású munkavállalónak a munkaszerződés tartalmának kialakításakor, ugyanis úgy rendelkezik, hogy nem kötelező alkalmazniuk a törvény munkaviszonyra (új Mt. második rész) vonatkozó szabályait.

A vezető állású munkavállaló vonatkozásában az egyik leglényegesebb eltérés a nem vezető állású munkavállalóhoz képest, hogy a vezető állású munkavállalók munkarendje kötetlen, a munkavégzés általában rugalmas munkaidő-beosztással történik, ami annyit jelent, hogy saját maguk osztják be a munkaidejüket (és így a pihenőidejüket is). Tekintettel a rugalmas munkaidő-beosztásra, a rendkívüli munkavégzés idejét sem lehetne pontosan meghatározni a vezető állású munkavállalóknál, ezért a hétköznapi szóhasználatban használt túlóra esetén sem jár nekik többletdíjazás.

Az általános szabályokhoz képest lényeges eltérés figyelhető meg a vezető állású munkavállaló felelőssége szempontjából is. A vezetői pozícióból eredően sokkal nagyobb a felelősség terjedelme, mint a nem vezető állású munkavállalóké. Gondatlanságból okozott kár esetén a vezető állású munkavállaló felelőssége korlátlan. A kárfelelősség felső határa 12 havi távolléti díj, ha azáltal okoz kárt a vezető állású munkavállaló, hogy munkaviszonyát jogellenesen szünteti meg. E szabályozásnak az az indoka, hogy a munkáltató a vezetőre fokozottabb mértékben számít, így egy esetleges pl. azonnali hatályú munkaviszony megszüntetés esetén nehezebb a vezetői állást betölteni, mint egy másik munkavállalóét.

Fontos megemlíteni, hogy az új Munka Törvénykönyve alapján a vezető állású munkavállalóra vonatkozó felmondási szabályok is lényegesen tágabb mozgásteret adnak a munkáltatónak, mint az a nem vezetői pozícióban lévő munkavállalók esetében ismert. Így például a munkáltatói felmondás esetén nem érvényesülnek a felmondás indoklási kötelezettségét tartalmazó szabályok.

A fentiek alapján látható, hogy egy esetleges vezetői kinevezés előtt érdemes áttekinteni az új Munka Törvénykönyvének vezetőkre vonatkozó szabályait annak érdekében, hogy nehogy később kellemetlen meglepetés érje a munkáltatót, vagy az újonnan kinevezett vezetőt.