A tényleges tulajdonos fogalma

Posted on Posted in Hazai vonatkozású információk, Offshore és nemzetközi vonatkozású információk

Nemzetközi és offshore cégstruktúrák alkalmazására specializálódott praxisunkban gyakran jelzik az ügyfelek, hogy nem világos számukra az ún. “tényleges tulajdonos” fogalmára vonatkozó hazai szabályozás. A lentiekben bemutatjuk a tényleges tulajdonos fogalmának hatályos jogi tartalmát, annak előzetes fenntartása mellett, hogy álláspontunk szerint egyedi ügyekben jó eséllyel teljesen értelmezhetetlen és alkalmazhatatlan a szabályozás.

A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvény 3. § r) pontja tartalmazza a fogalom jogi definícióját. A jogszabályhely értelmében tényleges tulajdonos:
a) az a természetes személy, aki jogi személyben vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetben a szavazati jogok vagy a tulajdoni hányad legalább huszonöt százalékával rendelkezik, ha a jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet nem a szabályozott piacon jegyzett társaság, amelyre a közösségi jogi szabályozással vagy azzal egyenértékű nemzetközi előírásokkal összhangban lévő közzétételi követelmények vonatkoznak,
b) az a természetes személy, aki jogi személyben vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetben – a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 685/B. § (2) bekezdésében meghatározott – meghatározó befolyással rendelkezik,
c) az a természetes személy, akinek megbízásából valamely ügyleti megbízást végrehajtanak, továbbá
d) alapítványok esetében az a természetes személy,
1. aki az alapítvány vagyona legalább huszonöt százalékának a kedvezményezettje, ha a leendő kedvezményezetteket már meghatározták,
2. akinek érdekében az alapítványt létrehozták, illetve működtetik, ha a kedvezményezetteket még nem határozták meg, vagy
3. aki tagja az alapítvány kezelő szervének, vagy meghatározó befolyást gyakorol az alapítvány vagyonának legalább huszonöt százaléka felett, illetve az alapítvány képviseletében eljár;

Általános jelleggel kijelenthető a fentiek alapján, hogy a hatályos Pmt. szerint tényleges tulajdonos kizárólag magánszemély lehet (“természetes személy”). Nem élhet tehát az ügyél azzal a korábbi lehetőséggel, miszerint céget jelöl egy struktúra tényleges tulajdonosaként.

Vizsgáljuk meg pontról pontra, hogy mit is tartalmaz a fenti definíció.

Ad a).

E pont szavazati joghoz vagy tulajdoni hányadhoz köti a tényleges tulajdonosi pozíciót. Huszonöt százalék feletti szavazati jog vagy tulajdoni hányad esetén áll be a tényleges tulajdonosi státusz. Direkt tulajdonlású és irányítású vállalatok esetén a definíció egyértelműen alkalmazható. Nem ad azonban a jogszabály iránymutatást annak tekintetében, hogy mi minősül pontosan “szavazati jog”-nak vagy “tulajdoni hányad”-nak. Külföldi jogrendszerekben, különösen offshore cégalapítás lehetőségét biztosító környezetekben ugyanis léteznek olyan bizalmi vagyonkezelési struktúrák, melyek esetén nem beszélhetünk az ügyfél hazai jogszabályoknak megfelelő szavazati- vagy tulajdonjogáról.

Ad b).

A többszintű cégcsoportokon belüli közvetett részesedések és érdekeltségek szabályozás alá vonása érdekében a jogszabály hivatkozik a Ptk. 685/B. § (2) bekezdése szerinti meghatározó befolyás fogalmára. E jogszabály szerint a befolyással rendelkező akkor rendelkezik egy jogi személyben meghatározó befolyással, ha annak tagja, illetve részvényese és
– jogosult e jogi személy vezető tisztségviselői vagy felügyelőbizottsága tagjai többségének megválasztására, illetve visszahívására, vagy
– a jogi személy más tagjaival, illetve részvényeseivel kötött megállapodás alapján egyedül rendelkezik a szavazatok több mint ötven százalékával.

A meghatározó befolyás akkor is fennáll, ha a befolyással rendelkező számára a fenti jogosultságok közvetett módon biztosítottak. A befolyással rendelkezőnek egy jogi személyben a szavazatok több mint ötven százalékával közvetett módon való rendelkezése vagy egy jogi személyben közvetetten fennálló meghatározó befolyása megállapítása során a jogi személyben szavazati joggal rendelkező más jogi személyt (köztes vállalkozást) megillető szavazatokat meg kell szorozni a befolyással rendelkezőnek a köztes vállalkozásban, illetve vállalkozásokban fennálló szavazatával. Ha a köztes vállalkozásban fennálló szavazatok mértéke az ötven százalékot meghaladja, akkor azt egy egészként kell figyelembe venni.

A közeli hozzátartozók közvetlen és közvetett tulajdoni részesedését vagy szavazati jogát a meghatározó befolyás szempontjából egybe kell számítani.

Tehát ezen b) pont szerint tényleges tulajdonosnak minősülnek azon személyek is, akik – akár közvetett módon, közeli hozzátartozóikkal együttesen – jogosultak a cég irányítási struktúráját közvetlenül befolyásolni, vagy szavazataik útján egyszerű többséggel bírnak.

Ad c).

A Pmt. ezen pontja a jogászok által tipikusan “gumiklauzula”-ként titulált rendelkezés. Tényleges tulajdonosnak minősíti ugyanis azt a személyt, akinek megbízásából ügyleti megbízásokat hajtanak végre. Álláspontunk szerint a jogalkotó itt már némileg túllő a saját magának kitűzött célokon, hiszen gyakorlatilag meghatározhatatlan körre szélesíti a tényleges tulajdonos fogalmát. Vegyük például egy egyszerű, ám gyakran felmerülő kérdést: az ismeretlen hátterű, offshore tulajdonú magyar vállalat ügyvezetője, aki vezető tisztségviselőként önálló jogkörrel ad ügyleti megbízásokat a cég minennapi ügyeiben, vajon tényleges tulajdonosnak minősül-e. Álláspontunk szerint e jogszabályhely alapján a kérdésre akár igenlő választ lehet adni, mely gyakorlatilag parttalanná teszi a fogalmat.

Ad d).

Alapítványi tulajdonban álló vállalatok tekintetében irányadó szabályok találhatóak ebben a pontban. A nyilvánvaló a cél az egyes külföldi és offshore környezetekben fellelhető ún. private interest foundation (magáncélra létrehozott alapítvány) mögött álló tényleges tulajdonos beazonosítása és felderítése. A jogszabályhely első két fordulata nyilvánvalóan ezen személyeket próbálja tényleges tulajdonosként megnevezni. A jogszabályhely harmadik fordulata pedig a klasszikus – itthon is létező – közcélú alapítványok esetén nevezi meg a képviselőt tényleges tulajdonosként.